1. A Dunai Hadiflotta céljai
Bár a jelenlegi helyzetünkben az Átkerült Területek védelmének kialakítása élvez abszolút elsőbbséget már a közeli jövőben is szükségünk lesz az erőprojekció képességével rendelkező katonai egységre. Az Átkerült Területek ugyanis nem rendelkeznek a megfelelő nyersanyagbázissal, így vagy kereskedelem vagy gyarmatosítás útján ezeket biztosítani kell.
A szárazföldi erők erre a feladatra a jelenlegi formájukban alkalmatlanok, hiszen ellátó infrastruktúra nélkül a jelenlegi befolyási övezetünkön kívül legfeljebb könnyűlövész egységeket vethetünk be. Érdekes lehetőség a légierő és a légi szállítás alkalmazása, azonban megfelelően teljesítmény/tömeg arányú erőforrás (praktikusan belső égésű motorok) nélkül hatékonyan használható kormányozható léghajókat nem tudunk építeni.
A távolsági kereskedelem fő ütőere belátható ideig a Duna és esetlegesen hajózható mellékfolyói lesznek. Éppen ezért rendkívül fontos egy ütőképes Dunai Hadiflotta létrehozása és felszerelése. A flotta feladatai az alábbiakban foglalhatóak össze:
- Az ómagyar gyarmatok, kereskedelmi telepek védelmének támogatása
- Az Átkerült Területek és gyarmatai valamint az Átkerült Területek és az antik között folyó távolsági kereskedelem biztosítása
- Az Ómagyar Honvédség műveleteinek támogatása az Átkerült Területektől távol
- Csapatszállítás
- A Duna és mellékfolyóinak felderítése
- Hozzájárulás az Átkerült Területek védelméhez
2. A Dunai Hadiflotta hadihajóinak specifikációja
A Flotta feladatainak listája jól mutatja, hogy a hadihajóinknak elsősorban az Átkerült Területektől távol fekvő területeken kell szolgálataikat teljesíteniük. Ez egyrészről azt jelenti, hogy az egységeknek az Átkerült Területeken elérhető infrastruktúra nélkül is meg kell őrizniük harcképességüket. Másrészről ez azt is jelenti, hogy az adott térségben a hadihajók jelentik az egyetlen nehéz egységet, így a hajók tűzerejének elégségesnek kell lennie önálló feladatok végrehajtásához.
Ez természetesen kompromisszumokat igényel a Flotta technológiai színvonalában és az egységek méretében (éppen ezért vetettük el az optimális típus, a folyami monitor kifejlesztését és rendszerbe állítását), azonban bármely lőfegyverrel felszerelt, motoros jármű olyan fölényt garantál a szóba jöhető anti ellenfelek ellen, hogy ez nem csökkenti lényegesen a hadihajók képességét.
A Honvédelmi és az Ipari Bizottság ….-i együttes ülésén a fentiek figyelembe vételével a következő követelményeket határozta meg a Dunai Hadiflotta hajótípusai számára:
I.kategóriás folyami naszád
- Fa hajótest, bronz vagy vas övpáncél a vízvonal felett, a hajótestnek anti technológiával is javíthatónak kell lennie
- Fatüzelésre alkalmas gőzgépes erőforrás, csavarhajtás
- Legalább 15km/h maximális sebesség és 200km-es hatótávolság
- Legfeljebb 2m-es merülési mélység
- Repeszromboló lőszer tüzelésére alkalmas főlöveg
- Minimum 2db géppuska
- Halon- vagy szénsavhóoltó berendezés, ugyanis a görögtűz, noha nem ismert az antik előtt minden gond nélkül előállítható az ő technológiai színvonalukon. (Technológiai szivárgás veszély!!)
II.kategóriás folyami naszád
- Fa hajótest
- Fatüzelésre alkalmas gőzgépes erőforrás, csavarhajtás
- Legalább 20km/h-s maximális sebesség, 150km-es hatótávolság
- Legfeljebb 1.5m-es merülési mélység
- Nehézgéppuska főfegyverzet
- Legalább egy további géppuska
- Halon- vagy szénsavhóoltó berendezés
Mivel a hadihajók valamennyi kultúrában, különösen az ipari forradalom utáni időszakban, a hatalom és a nagyság jelképeinek számítottak az építést és a vízrebocsátást érdemes társadalmi eseményként kezelni. Hasonló okokból fontos lehet a névválasztás is, a hadihajóink neveinek a hazafias érzület kiteljesedését kell szolgálnia (pl. magyar tájak, városok, nemzeti hősök…lehetőleg az Átkerülés utáni időszakból).
3. Megvalósítás
Az egyszerűbb tervezés kedvéért az I. és II. kategóriás folyami naszádokat közös alapon, csupán fegyverzetében és felépítményében eltérő tervvel készítenénk el.
- hajótest
Egy igen figyelemre méltó megoldást képviselnek, a világháborús német S-hajók (pl. az S-100), melyek saját koruk legjobb gyorsnaszádjainak számítottak. Törzsük 38m hosszú volt és teljesen fából készült, építésükről sok anyag maradt fenn, és kedveltek a makettezők körében, így a fejlesztési munkát nem a nulláról kellene kezdeni. Merülési mélységük éppen 1.5m alatt volt, így megfelel a kívánalmaknak. Vízkiszorításuk 78t volt, ami kellően nagy variációs lehetőséget kínál a fegyverzet a felépítmény és a meghajtás áttervezéséhez. Ellentétben a kortárs gyorsnaszádokkal, melyek a motorcsónakoknál megszokott módon, a vízen siklottak, az S-hajók teljesen vízbe merülve haladtak, ami növelte a stabilitást, és (ami esetünkben a legfontosabb) kisebb teljesítmény esetén is működőképesek.
b.) erőforrás
Mivel a hajók elsősorban az Átkerült Területektől nagy távolságra kell küldetéseiket végrehajtaniuk így üzemanyagként csak olyan jöhet szóba, ami az antiknál is elérhető. Praktikusan ez fatüzelést jelent (hazai vizeken esetleg szénnel kiegészítve). A motornak az első kategóriás naszád esetében 80-100LE, míg a gyorsabb második kategóriás naszád esetében 150-200LE maximális teljesítményt kell leadnia. Ez az érték, tekintve, hogy több tonnás gőzgépet is beállíthatunk, a rendelkezésre álló technológiával elérhető.
Az eredeti S-hajókon a meghajtást három független csavartengellyel oldották meg. Ez a megoldás fokozta a manőverezőképességet, és mivel a folyami környezet még inkább igényli a fordulékonyságot, ezt a megoldást célszerű megtartanunk. Ez vagy három kisebb gőzgépet jelent vagy gőz-elektromos meghajtást. A gőz –elektromos meghajtás, noha az elektromos motorok és az akkumulátorok plusz súlyt jelentenek több rendkívül előnyös tulajdonsággal bír.
- Hidegindítás képessége: a hajókat a gőzgépek felfutása előtt is üzembe lehet helyezni az akkumulátorok segítségével. Mivel a hajóink főleg konfliktuszónákban tevékenykednek akár életmentő is lehet
- Gyors teljesítményváltoztatás: az elektromos motoroknak a lomhább gőzgépekhez képest sokkal gyorsabb a felfutása
- Optimalizált fogyasztás: a gőzgépeket folyamatosan optimális üzemi körülmények között lehet tartani, a teljesítményváltozást az akkumulátorok töltése vagy lemerítése biztosítja. Nincs szükség „tartalékgőzre”.
c.) fegyverzet
Ahogy a specifikációkban is említésre került az I.kategóriás folyami naszádok egyik igen fontos feladata, hogy a tüzérségi támogatást nyújtson a gyarmati csapatoknak. Ehhez repeszromboló lőszert tüzelni képes ágyúra van szükség. Mivel a hajótest fából van, célszerű a lehető legkisebb űrméretű ágyút használni, az ideális jelölt erre a célra az 57mm-es S-60 légvédelmi ágyú hajófedélzetre alkalmazott változta. Ez a fegyver az a hajón a világháborúban alkalmazott eredeti 37mm-es ágyúnál jóval nagyobb torkolati energiával rendelkezik, így alkalmazása előtt további tesztek szükségesek; esetleg csökkentett lőportöltettel bíró lőszer kifejlesztése is szükséges lehet.
A géppuskák a széles körben elérhető 7.62-es vagy 14mm-es nehézgéppuskák köréből kerülhetnek ki, ezen fegyverek hajófedélzeti alkalmazása minden különösebb probléma nélkül megoldható.
d.) páncélzat
A páncélzat alkalmazását csak a kiemelt I.kategóriás naszádokra korlátoznánk gyártástechnikai okokból. Érdemes megfontolni a bronz vértezetet ugyanis a vassal ellentétben, az korrózióálló. A páncél fő funkciója a különféle nehéz íjak lövedékeinek megállítása és a hajótest védelme. A 34m hosszú hajótestet 1m szélességben és 5mm vastagságban beborító 5mm vastag páncélzat tömege mindössze 2.6-3.0 tonna, a felépítmény hasonló páncélozása további 0.6-1.0 tonnát igényel vagyis a hajó össztömegéhez képest csekély.
[…]
……………….. …………………
Elnök, Ipari Bizottság Megbízott Igazgató, Any. Tud. Kut.Int
Kommentek